VICTORIAE LAETAE PRINC PREP
Ezzel a sorozattal a Sol hátlapú érmekibocsájtást zárták le kb 319-320-ban, jobban mondva ezzel próbálták kiszorítani azt, habár a pontos időpontot nehéz megmondani. Az érmesorozat egyes részeinek sorrendjét nehéz meghatározni, de két alapvető szabály egyértelműsíthető: az egyik az egyre nagyobbodó portrék, a másik az egyre rövidülő előlapi és hátlapi feliratok. A verdejelek végig változatalanok maradtak, míg az oltár dizájnja mutatta a sorozaton belüli felosztást. Az oltár dizájnjának, mint megkülönböztető jelnek a fontossága abban merül ki, hogy bizonyos jelek csak Konstaninnál jelennek meg, mások pedig a fiainál is. Londonban például három féle oltár jelenik meg:
- van egy homorú oldalú oszlop, a tetején fekvő pajzzsal
- egy négyzetes alakú, bevéseve egy másik négyzet, amelynek a sarkai az oltár oldalain nyugszik
- egy szintén négyzetes oltár, rávésve egy koszorú
Mindhárom fő típus, több altípussal rendelkezik.
Nagy Konstantinnak kétféle mellképpel készítettek Londonban ilyen érmet:
- sisak koszorúval, jobbra néző arc, páncélozott mellkép
- tarajos sisak, páncélozott mellkép balra, lándzsa a vállon
A ritkább, második mellkép az IMP CONSTANTNVS AVG (AV) felirattal található.
Jellemzőként elmondtható az is, hogy az oszlopos hátlaphoz kisebb, míg a négyzetes típusú hátlapokhoz nagyobb mellkép-típusok tartoznak. Ezekből lehet következtetni, hogy az oszlop típust verték először. Ugyanígy jellemző, hogy a hátlapi feliratok is rövidülni kezdtek az idő múlásával, és a hátlapi képek nagyobbodásával.
Az egyetelen verde Arles volt, ahol a Sol sorozat utolsó kiadását és a Victoria Laetae első sorozatát egyszerre készítették. EZ 318-ban történt.