A mai tudásunk szerint az első papírpénzt a Tang-dinasztia alatt (618-907) Kínában adták ki 650 körül. Akkoriban 3,8 gramm súlyú, Juan-Pao nevű, kis értékű rézpénz volt forgalomban, de ebből hatalmas mennyiség kellett egy-egy üzlet lebonyolításához, a gazdagabbak külön embereket alkalmaztak a pénzük őrzésére. Nagy nehézséget okozott a tárolás mellett a szállítás és a kifizetés is. A forgalom megkönnyítésére adta ki az uralkodó a Pao-Csao-t, a 10000 Juan-Pao rézpénzt érő, igen finom papírból készült értékjegyet. Ez igen gyorsan népszerű lett, főleg a kereskedők között, mert megbíztak benne. Tudták, hogy azonnal átváltható és pontosan 10000 darab rézpénzt fognak érte kapni. Tehát ennek a papírpénznek a fémre való beválthatóság volt az alapja, mint az európai 19-20-ik századi bankjegyeknek jó ideig (jobban mondva az abban való bizalom volt az alapja, hogy bármikor beválthatják), de sokan nem is váltották be, hanem ezzel bonyolították az üzleteiket és ebben tartották a vagyonukat. Magyarul kezdett pénzként funkcionálni, annak ellenére, hogy eredetileg nem annak szánták, hiszen kisebb címlet nem is létezett. Hozzá kell tenni: a mai pénzek nagy része is a bizalmon alapul, hiszen már rég nincs ezüst- vagy aranyalap. Látszik is, hogy néha szinte órák alatt omlik össze egy-egy ország valutája, ha nagyon megrengetik a negatív hírek.
A történelem során a papírpénzek romlását legtöbbször háborúkhoz és az azt követő zűrzavarhoz lehet kötni. Ugyanígy járt mindjárt az első pénz funkciót betöltő papírjegy is. Az arabokkal és a tibetiekkel vívott sorozatos háborúk hatalmas pénzéhséghez vezettek, amit a Pao-csao-k nagy mennyiségű nyomtatásával próbáltak ellensúlyozni, ami mögött már nem volt sem áru, sem rézpénz, sem gazdaság. Így gyorsan inflálódni kezdett, a lakosság próbált szabadulni tőle, hiába tiltották a rézpénz nagy mennyiségű birtoklását. Akinél ottragadtak a papírjegyek azok tönkrementek, már senki nem bízott és nem fogadta el ezeket, ez a 800-as évek elejére tehető.
Újabb papír alapú pénz 970-ben adtak ki, aminek a neve Pien-Csien (kényelmes pénz) volt, és ugyanarra a sorsa jutott mint elődje, de egészen 1488-ig használták, utána Kína sokáig felhagyott a fém alapú érmek ilyen helyettesítésével.
Kínai papírpénz 1375-ből
Kínától más népek is átvették a papírpénz ötletét: 1294-ben a perzsák, 1337-ben a japánok.
Európában először 1357-ben Hispániában használtak ilyent először, de később is többször
megjelent, főleg a 16-ik századi Németalföldön, de ezek mind elszigetelt példák, mert csak
helyileg és átmenetileg használták egy-egy ostromlott városban, ahol a hatóság mintegy
ígérvényként adott ki papírutalványokat, hogy majd az ostrom végén aranyra váltják azokat.
A papírpénzek tartós és széles körű használatára a 19-ik század elejéig kell várni.
Az első magyar papírpénz 1759-ből, természetesen osztrák kiadás. Az első önálló magyar bankjegyet majd csak 1848-ban adják ki Kossuthék.