Pénztörténet

Van a birtokomban néhány érme, amelyeken érdekes tárgy látható: egy görbe bot, legtöbbször más tárgyakkal együtt ábrázolták. Annyit tudtam, hogy ez valamiféle papi eszköz, de sokkal több információm nem volt. Kíváncsi voltam pontos mi is ez, így kezdtem gyűjteni az anyagot ehhez a bejegyzéshez.

Mivel tudtam, hogy valamiféle vallási jelkép látható ezeken az érmeken, megnéztem Majoros József Római élet című könyvét. Ott találtam a leírást a különböző római papi testületek működéséről.

Rómában az istenek tiszteletét, az áldozatok és szertartások bemutatását bízták a bonyolult rendszerű papi testületekre, igazából nem is nagyon volt más feladatuk. Nem végeztek hitoktatást, nem prdéikáltak, nem adtak át semmiféle más ismereteket széles tömegeknek, inkább csak a jól meghatározott feladataikat végezték el, kvázi állami hivatalnokokként. Ezért jól meghatározott fizettséget, kiváltságokat és tiszteletet kaptak. Meghatározott létszámuk volt, új tagokat a népgyűlés vagy maguk a testületek választottak. Nem katonáskodtak, nem fizettek adót és bíróság elé sem kellett állniuk. Állami-alapítványi földekből éltek, de pl ők kapták meg az áldozati húsokat is (a görögöknél is ebből fizették ki a papokat).

Az egyik leginkább megbecsült papi testület a madárjósoké, az auguroké volt, akiknek a fő feladata a jóslás volt, nagy, az állam életét befolyásoló események (pl háború) előtt mindig kikérték a véleményüket. Az auspicium-madásjóslás segítségével az istenek véleményét közölték. Több vélemény szerint így legitimálták a háborúkat is.

A jóslás során a madárjós-pap kiállt egy nyílt helyre, a görbe bottal, a lituus-al megrajzolt egy képzeletbeli kört az égre, és az abba repülő madarak viselkedéséből olvasta ki az istenek akaratát. De úgyanúgy jósolt éjjel a csillagok/bolygók mozgásából, amikor is a botjával kettéosztotta előbb az eget, de figyelte pl a tyúkok evési szokásait is.

A madárjósokat a magasabb rangú testületekhez, az un Collegia-ba sorolták, de ez a tekintély a császárkorban a többi papi rendhez hasonlóan nagyot zuhant, mert császári nyomásra a politikai-hatalmi játszmákba beavatkozva már nem nagyon bíztak meg bennük az emberek. Aztán a kereszténység felemelkedése végleg eltörölte ezeket a testülteket.

A fentiek fényében nem csodálkozhatunk ha az erős propaganda szerepet betöltő érmeken is megjelentek a szimbólumaik, mintegy jelezve, hogy a kibocsájtó mellett állnak az istenek. A görbe bot így kapott szerepet sok érme hátlapján.

Már igen korán, a köztársasági korban megjelent az érmeken a madárjósok jelképe, a lituus és a korsó együtt pedig először Sulla érméin látható. De ott van Julius Caesar-tól kezdve Marcus Antoninus, Augustuson keresztül a legtöbb császár érméjén, egész Carinusig (Kr.u. 282).

Utána már jött egy pénzreform és a vallási váltás, így a régi római vallás, a jelképekkel együtt szépen eltűnt a római állami élet keretei közül.

Két példa a vallási jelképek, pl a lituus ábrázolására Herennius Etruscus és Marcus Aurelius pénzein.

Ezt a bejegyzést azért készítettem, mert az egyik érmetalálkozón nemrég beszéltem egy gyűjtővel, aki kifejezetten félbevágott/negyedelt kelta érmekkel foglalkozik, és tervben van egy könyv megjelenése is a témában.

Egy kis történelem

A keltákról nem sokat tudunk, és nem is sokat tanulunk róluk az iskolákban, pedig ők uralták Európát a rómaiak és a germánok előtt. A Kr.e. V. századtól, azaz a késői vaskortól, a La Tene kultúrán keresztül terjedt gazdasági-társdalami fejlődés. Magyaroszágon a kelták előtt a pannon népek laktak a Dunántúlon, keleten meg a kimmer-szkíta sigynnák, akik nagy kereskedő népek voltak, és hazánk területéről már a VI. században hírt adtak írásos formában (milétoszi Hekataiosz).

Aztán jöttek a kelták, és sok minden megváltozott. Elkezdődött a háborúskodás a "barbár" Európa és Mediterránum között. Ennek jele a híres római hadjárat Kr.e. 387-ben - Vae victis. Hazánk területére kb 400 körül értek a kelták, a Kisalföldre majd a Vértes-Pilis vonalig települtek, és hódították meg az őslakosokat. A törzs neve: tauriscus, bár ez inkább gyűjtőnév volt. A Dunántúl többi része és az Alföldi részek ellenálltak, egészen a III-II. századig, mert ekkor megint nagy mozgások keletkeztek, és a kelták egészen a Balkán déli részéig jutottak, de ott 279-ben nagy vereséget szenvedtek. Így visszahúzodtak és ott települtek le, ahol épp tudtak. A Dráva-Száva összefolyásánál éltek tovább a szintén gyűjtőnévvel illetett scrodiscusok. A harmadik nagy gyűjtőnép a boiok kicsit később, nem tudjuk mikor pontosan, települtek le a Dunántúl északi részén.

Kb így helyezkedtek el a II. században a nagy törzsek, amit a különböző pénztípusok is mutatnak: A Dunántúl nagy részét a boiok foglalták el, főleg az északi részt, Pozsony környéki szálláshellyel. A déli részeken a scrodiscusok, az erdélyi-észak-keleti részen pedig a tauriscusok laktak. Ezek mind más-más, törzszsövetségek gyűjtőnevei voltak, amelyek mind több törzset egyesítettek.

Közben persze egyre jobban közeledett a római hódítás, aminek a kelták itták meg a levét. Többször nagy vereséget szenvedtek el, amit mutat, hogy a Kr.u. I. századra megint a pannonok uralták a Dunántúlt, a keleti részeken pedig a dákok és jazygok építettek ki erős királyságot.

A pénzverés

A kelták gyakran álltak más népek zsoldjában, sokat járták a világot, így ismerték meg a pénzt is, viszonylag későn, hiszen a II. századig főleg a terménycserén alapult a gazdaság. A kelták megtanulták a pénzt használni és készíteni is. Az akkori kor világvalutája a makedon Philippos 4 drachmás érméje volt a philippeus, és az egyik makedon verdében amphipolisban csak a kelták számára készítettek pénzt. Ezek előlapján egy Zeusz-fej, a hátlapján egy lovas látható. Ezt kezdték utánozni a kelták is, amikor Kr.e. 168-ban a rómaiak elfoglaták a Balkánt. A kialkult pénzhiányra válaszul jelentek meg a kelta utánzatok, főleg a déli scordiscus törzseknél, majd miután Kr.e. 88-ban ők is vereséget szenvedtek, az északi törzsek is rállátak a pénzverésre. Ettől az időponttól számítjuk a barbár pénzverés kezdetét.

1 és 4 drachmás címleteket készítettek, délről északra haladva egyre rosszabb, higított/bélelt formában, a nemesfémek mellett bronzból is (aranyból csak a boiok). A korai pénzek még elég szépen utánozták is az eredetieket, de aztán a külalakban is silányult a minőség. A pénzeket csak belső forgalomra szánták, a külkereskedelem cserén alapult. A kelta pénzverés a Kr.e. I. század közepén szűnt meg, egy utolsó Kr.e. 20 körüli utolsó átmentei fellángolással.

Az időpontokból látszik, hogy a kelta pénzverés nem tartott túl sokáig( kb 150 év), nem is túl gyakoriak a gyűjtők körében, és meglehetősen drágának is számítanak. Az említett gyűjtő is panaszkodott, hogy erdélyi találkozókon nem talált egyetlen másik gyűjtőt sem. Egy tényleg szép darab érme, ami gyakori is, az kb 8-10 ezer forinttól indul. Persze lehet ennél olcsóbban is venni, de nem túl szépeket.

Magyarország területén három féle kelta érme kerül elő:

1. a makedón philippeusok utánzata
2. a római dénárok másolatai, de görög súlyban vert nagyezüstök
3. a római dénárok másolatai

A második típusú érmeket a boiok verték, és csak ezüstből készültek, Pozsony környékén kerülnek elő. A harmadik típus főleg Budapest közelében kerül elő, nagyon szépen utánozzák a római dénárokat, kicsit kisebb súlyban (3gr körül), és latin feliratos tözsnevek találhatók rajtuk: RAVIS, RAVISCI.

A kelta pénzverés érdekessége, hogy minden törzsre jellemző sajátosságokat, stílusjegyeket lehet rajtuk felfedezni, és használatuk is annyira elkülönült, hogy még a régészeti leletegyüttesekben sem keverednek. Csak néhány törzs nevét ismerjük pontosan, így az érmek többi fajtáját a lelőhelyről nevezték el: Rákosi, Tótfalusi, Kaposvölgyi, Regölyi, Zichyújfalusi, Dunaszekcsői típus stb.

A kelta érmeknél az időrendiséget nehéz vizsgálni, főleg a törzsi pénzverésen belül állapítható meg valamiféle sorrend. Az érmek többféle súlyban készültek, főleg verőtövek segítségével, de van példa öntésre is. Úgy tudom nincs fennmaradt kelta verőtő, egy korábbi lelet megsemmisült a világháború alatt.

Nehézségek a gyűjtésben

Aki kelta érmek gyűjtésére szeretne szakosodni, annak felhívnám figyelmét a nehézségekre: készüljön jó vaskos pénztárcával, figyeljen arra, hogy sokkal kevesebb szakirodalom van, mint pl Rómához, sokkal kevesebb a gyűjtőtárs, így a segítség az azonosításhoz és az eredetiség megállapításához, és nagyon kevés a megvásárolható érme, ráadásul előszeretettel hamisítják. De a szépsége egy kevesek által ismert szakterületben való elmélyedés, így könnyebb tekintélyt is szerezni, ráadásul igen szépek a kelta érmek.

Források:
Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon
Bíróné Sey Katalin: A kelták és pénzverésük a Kárpát medencében, A Magyar Numizmatikai Társulat évkönyve 1978

Nemrég találtam egy rövid megjegyzést egy angol nyelvű numizmatikai oldalon:

Kb magyarul: Egy azonosítatlan érme, csak egy darab fém - egy azonosított érme egy darab történelem.

Ez az amit én nagyon magamnak érzek: sok gyűjtővel ellentétben akiknek mindene a minőség (ami persze fontos szempont), és csak halomzzák az érmeket, én nem a birtoklásban hanem a háttértörténet felderítésében találom a legnagyobb örömet, amit ez a hobbi nyújtani tud. Ha ez ember meg akar érteni egy érmet, nagyon sokat kell mellé tanulnia: magáról az érme készítéséről, a szimbólumokról, a történelmi háttéről, az emberek gondolatairól és céljairól stb. A régi érmek ilyen szempontból sokkal érdekesebbek mint a modern standardizált pénzek.

Remélem minél többen kezdenek ilyen érmeket gyűjteni.

Ezt a bejegyzést nem én írtam, hanem egy amerikai numizamtikus írását fordítottam, aki egy kínai haimsítással foglalkozó banda egyik tagjától kapta a képeket és az információkat.

Ezen a képen egy kínai munkás látható aki egy hamisító csapat tagjaként üres érme lapkákat adagol a présbe, ahol a hamis érmek készülnek. A jól szervezett és jól felszerelt hamisító csapat számos embert alkalmaz gyári körülmények között. A másolt érmeken kívül kínai régiségeket és műalkotásokat is készítenek.

Ez már egy másik érme présgép, amin hamis Morgan dollárokat készítenek.

A magyar pénzverés kezdete a magyar államalapításig nyúlik vissza. Amint az korábbi bejegyzésben írtam a pénzverés gazdasági szükségszerűség, de talán Szent István (1000-1038) korában még inkább a szuverén államiság kifejeződése volt.

István király pénzveréséről most nem írok, azt már korábban részletesen bemutattam. István utódai alatt folytatódott a magyar érmekibocsájtás, Orseoló Péter és Aba Sámuel ugyanazzal az érmeképpel, de természetesen saját név-felirattal adtak ki érmeket, valamint a hátlap REGIA CIVITAS feliratát a PANNONIA váltotta fel. Ezek olyan ritkák, hogy a középkori magyar numizmatika legértékesebb darabjai közé tartoznak. Egy-egy szép darabért több százezer forintot adnak a gyűjtők (2013-ban).

                                                       Orseolo Péter pénze

A REGIA CIVITAS hátlapot I.András (1046-1060) hozta vissza, ugyanazzal az érmeképpel, ezekkel visszautalva az első királyra és így legitimálva hatalmát. Később a hátlapon nála is a PANNONIEA felirat jelent meg. Egyes értelmezések szerint mind a REGIA CIVITAS mind a PANNONIA/PANNONIEA körirat a teljes magyar királyságra utalt. I.András második típusán jelent meg a szigla, ami aztán hosszú időn át a magyar pénzverés egyik jellegzetessége maradt. A szigla kis jel illetve mellékjegy ami nem tartozik szorosan az érmeképhez, és sokféle alakzatban tűnik fel, mindenféle variációban és mennyiségben: kör, vonal, ék, csillag, pont stb.
A numizmatikusok a mai napig vitatkoznak azon mire is használták ezeket (verdejel/személyzet/mennyiség jelölése???). Mindenesetre a poncolásos technika mellett ez is a pénzverés/ötvösművesség egyik, csak a magyarok által használt technikája volt.

                                                        András hercegi pénze

I.András és testvére a későbbi I.Béla király közötti vetélkedéshez kötődik a magyar hercegi pénzverés kezdete. Magyarországon, Európától eltérően nem volt jellemző a hercegi pénzverés, ez a felségjog kizárólag a királyt illette meg, de az néha rászorult az engedményre, mint ahogy Andrással is megtörtént. Öccsét a nyitrai és bihari területek igazgatásával, védelmével bízta meg, és engedélyt adott a BELA DUX feliratú pénzek kibocsájtására. Itt jegyezhető meg, hogy a szlovákok ezt tekintik az önálló Felvidéki (értsd: szlovák) pénzverés kezdetének. Ha valaki olvassa a szlovák numizmatikusok tanulmányiat erről a korról, ők sosem a magyar királyi érmeverésről, hanem a "nyitrai hercegség" pénzkibocsájtásáról, illetve a szlovákiai/szolvák területek pénzveréséről írnak. De ez más lapra tartozik. Mindenesetre Béla uralomra kerülése után természetesen BELA REX felirattal folytatta a pénzverést, és uralma alatt alakult ki a pensa auri számolási egység aminek értéke így alakult: egy bizáni solidus=egy tinó ára=40 dénár. Ezt a számolási összeget a 15-ik századig fenntartották, és mindig 40 dénárt értettek alatta.

                                                                           Salamon pénze

Az 1063 után korszakot András és Béla fiai közötti versengés jellemezte: Salamon illetve Géza/László/Lambert tartottak igényt a trónra. Salamon nevéhez két újítás kötődik: egyrészt az érmeképen megjelenik az első királyábrázolás (félig látható, szemben álló sematikus királyalak), valamint a lucrum camarae is nagy valószínűséggel nála indult el. Ez utóbbi a nyugatról átvett gyakorlat szerint évente kötelező pénzbeváltást jelentette, ami után illetéket kellett fizetni. Ez ekkor még nem jelentette az ezüst higítását. Jellemző hátlapi felirat volt a PANNONIA TERRA. 11 éves uralma alatt sokféle érmeképpel adtak ki pénzt, valószínűleg az újabb sorozatok megkülönböztetése miatt. Salamon alatt Géza veretett herceig érmeket MUONAS DUX felirattal.

I.Géza (1074-1077) mint király egyféle érmet veretett, GEUCA REX felirattal. I.László már sokszor újított pénzt, így kilenc féle érme kötődik nevéhez, LADISCLAUS REX jelzéssel, és nála kezd eltűnni a PANNONIA felirat, amit a hátlapon is a király neve helyettesít.

                                                             I.László egyik érméje