Számomra a római kori érmék közül a III-IV-ik századiak a legizgalmasabbak, a nagy válsághoz és az azt követő megoldási kísérletekehez, reformokhöz köthetően. Ez az a korszak, ami hatalmas változásokat hozott a birodalom életében: tehetséges katonák felemelkedését és gyors bukását, a folymatos külső katonai támadásokat, a belső politikai-vallási váltásokat és az érmeken ezeket megjelenítő propagandát.
Ezért is fogok szándékaim szerint erről a korról több bejegyzést is írni, most mindjárt egy rövid kiegészítést az előző írásomhoz, mert úgy látom, hogy elég nagy keveredés van a gyűjtők körében is ennek a korszak érméinek az elnevezésében. Később írok majd egy átfogó elemzést a témában, most csak egy rövid lábjegyzet jelenik meg a GLORIA EXERCITVS posthoz.
A késő római kori pénzverés sok problémával küszködött. Ez jól látszik a használt címletek gyors értékcsökkenésében. A Diocletianus által bevezetett follis súlya és mérete hamar csökkeni kezdett, az eredeti kb 10 grammról Kr.u. 318-ra nagyjából az egyharmadára. Constantinus számára hamar világosság vált, hogy alapvető intézkedések szükségesek a helyzet stabilizálására.
Ekkor vezetett be egy új fajta érmet a follis leváltásra, aminek a neve: centenionalis. Az új billon érme súly kicsivel 3 gramm fölött volt, és a nyugati császárok által birtokolt területeken kezdték verni, majd Kr.u. 324-ben, Licinius bukása után ez kiterjedt a keleti részekre is. A centenionalis súlya 330-ban kezdett csökkeni kb 2,5 grammra, majd 336 végén 1,7 gramm lett a súlya, és ez szintén jól jelezte a pénzrendszer válságát (is). A GLORIA EXERCITVS hátlapú érmetípus egy volt a többféle centenionalisok sorában.
A reform Constantinus halála után még egy évtizedet késett, mire II. Constantius és Constans Kr.u. 348-as pénzújítása lecserélte a centenionalist. Az új pénznem neve: maiorina lett, szintén billon kivitelben, és amit kezdetben két súlyban vertek:
- egész (4,5 és 5,2 gramm) maiorina
- fél (2,6 gramm) maiorina
A súly itt is gyorsan csökeknt 361-re, II. Constantius uralmának végére 1,9 grammra süllyedt.
Az elnevezésekkel azért is van baj, mert sok régebbi katalógus a maiorinákat centenionalisnak nevezi. Bonyolítja a helyzetet, hogy más-más okokból később több uralkodó is próbálta visszaállítani a régebbi címleteket. Egy rövid probálkozás volt Magnentiusé (350-353), majd kissé sikeresebb II. Julianusé (361-363). Ő a pogány vallás visszaállítási kísérletéről híres, amit a numizmatikusok körében a "bikás Julianus"-ként ismert érme (follis) megjelenésével propagált (ezzel is jelezte a keresztény korszak előtti értékekhez való visszatérést, ugyanis a follist tipikusan Diocletianushoz kötötték). Ez persze hamar bukott, de a centenionalis felélesztése 3 gramm súllyal meglehetősen tartósra sikerült: egészen az 5-ik századig verték (a gyűjtők AE3-al jelölik). Természetesen a súlya ennek is folyton csökkent: 395-ben próbálták újra eredeti súllyal kibocsájtani, és 379-ben megjelent a fél centenionalis amit AE4-el jelölnek, de hívják nummus-nak is és a korszak végére 1 gramm alá süllyedt.
Egész (felső sor) és fél maiorina:
